KYUDO: szó szerinti jelentése - az íj útja. Írásos emlékei a 8. századig nyúlnak vissza. Ez az íj a 16. századig a harcmezők egyik félelmetes fegyvere volt. Ekkor terjedtek el a tűzfegyverek Japánban, és az íj mint fegyver, háttérbe szorult a harci eszközök sorában. Ekkor a KYUDO szellemi oldala került előtérbe. A szamurájok évszázadokon keresztül féltő gonddal ápolták, és különböző iskoláik a mai napig tanítják használatát és szellemiségét. A legszembetűnőbb különbség a tradicionális íjászatokhoz képest a kb. 2,4 m hosszú aszimmetrikus íj (YUMI) használata mindennemű célzóberendezés vagy kifutó nélkül, és a lövés precíz, ceremoniális lefolytatása. Ennek az íjnak a használata hosszú és kitartó tanulást igényel egészen a mesteri szint eléréséig. Minden japán harcművészet jellemzője: nem az eszköz tökéletesedik, hanem az ember fejleszti magát általa. A KYUDO fizikai, szellemi és pszichikai erőnlétet egyaránt igényel. A KYUDOKA (íjász) a rendszeres gyakorlással nem csak a technikáját fejleszti, hanem közben saját magáról is tanul.